furcsa égzengés
fölvillan a fény
ôsvilág mélyén
meglátod ki él!
hol az álmod hé?
hol virágzik még?
ôsvilág csendjén
ôrzöm emlékét
hallod erőm keres téged
világ végén szólít téged
világ végén izzó fények
között szólít keres téged
ki a sírból
állj fel
itt most már én számolok
porból várat építek
azon repülök haza
hiszen porból lettünk
és ezért minden visszatér
hol vagy?
mielött megszülettem a jegyedben
már végsô erôkbe zuhantam
s most veled növesztjük ezt a félvilágot
hogy újra megváltoztassuk a semmi törvényeit
hol vagy?
kavarog zihál a táj fergeteges fény
felismerhetetlenül gyors képek vágnak
csapatostul tódulnak a konkrét tér hatalmába
szárnyaim már gúlában várnak
hol vagy?
hiába volt! hiába volt!
hiába volt ez az egész mocsár!
hiába volt ha az egész világ nyílt!
kizuhant a világ a legeszeveszettebb erôk töréseibe!
ledarálják a világ alapjait!
érezzétek! érezzétek!
élek? élek? nem! nem!
volt-e még?
volt-e életem?
hej! egyszer itt volt!
a kezemben!
nem várok tovább!
nem nem merek!
életemet
fölemelem! föl!
egyetlenegy
egyetlen cél!
egyetlen év!
és ott leszek!
egy másodperc!
és indulok!
nem várok tovább!
nem! nem merek!
nem! nem merek!