[vissza]

A zene nevében

[képzeletbeli és valóságos utazás a zene birodalmába[



Sziasztok! Üdv és zene nektek! Mindenkinek! Mindenkinek, aki itt van! És itt van mindenki?
Úgy látom, nincs itt mindenki! De mi tehetünk róla, hogy itt legyen! Úgy, ha bennünk vannak itt!
Ha bennünk-bennetek itt van mindenki, aki most nincs itt! És nemcsak az emberek, hanem, mindenki, mindenki, aki él!
Az állatvilág, a növényvilág, és a csillagok, mind itt kell legyenek, bármilyen borult is az ég, a csillagok kigyulladhatnak bennetek!
És itt kell legyen mindenki! Mert mi megidézzük ezt az egész világot! Mindent, ami él ezen a világon!
Tudjátok, mik ezek a deszkák itt? Tudjátok, miféle deszkák ezek? A világot jelentő deszkák! Az egész világot jelentő deszkák!
És mi az egész világon állunk itt! Hogy az egész világ zenéljen nektek, mindenkinek, aki itt van, és aki nincs itt!
Mindenkinek, az egész világnak, az egész világ az egész világnak! Az egész világ az egész világért! Mindenki, aki él!

Fuss! Huss! Égre földre fuss! Kösd össze, kösd össze könyörgöm kösd már össze!
Kösd már össze az eget a földdel! Nem érted? Kösd már össze! Úgy lesz egész a világ!
Akkor játszunk az egész világnak. Ha mindenki összeköti az eget a földdel a saját testével a saját lelkével beleüvöltünk az égbe és a föld mélyéből fölemelkedve átugrunk az ég birodalmába!
Ez bentről jön, jön a föld, jön az égő élet, az élet igazi hatalma!
Jöjjön, mert elő kell jönnie, mert erre való, mert ezért él az élet, az egész élet, az egész világnak él, él, él, él, és élni fog, mindig, mindig, mindörökké, élet, élet, élet, életek, életek, éljetek végre, éljen mindenki az élettel, az élet igazi hatalmával!

Tudjátok, hogy mire készülünk? Tudjátok egyáltalán? Azt hiszitek, hogy itt egy normális koncert lesz? Nem, azt nem hihetitek, aki már volt, az nem hiheti! De tudjátok, hogy mire készülünk? Meglepetésre! Igen, jól hallottátok, meglepetés! De ez nemcsak az a meglepetés, hogy meglepetésre készülünk, nemcsak ez a meglepetés! Mert ezen kívül még más meglepetés is vár bennünket! Minket is, minket is, mert még én sem tudom, hogy miféle meglepetés vár ránk! Csak annyiról gondoskodtam, hogy biztosan egy óriási meglepetés érjen bennünket, mindannyiunkat! A legmeglepőbb meglepetés! Olyan meglepetés, ami kell nekünk, amit akarunk, amit éhezünk! Igazi meglepetés, óriási meglepetés! És arra kérlek benneteket, hogy ha jön ez a meglepetés, márpedig jönni fog, mert a meglepetés mindig eljön, - ha eljön az igazi meglepetés, arra kérlek benneteket, ne lepődjetek meg nagyon, bármi is jöjjön, bármit is műveljünk mi itt a színpadon. Tudom, hogy meg fogtok lepődni, de legyen az az igazi meglepetés, hogy ti csatlakozzatok hozzá! Csatlakozzatok a meglepetéshez! Ti is lepjétek meg a mai estét! Lepjétek meg villásfarkú lepke-szárnyakon röpülő önmagatokkal! Legyen ez a Ti napotok! Lepjétek meg az életetekkel, lepjétek meg a világot, lepjétek el, titoknyi akaratotokkal, akaratotok lepke-rajával, borzongató, friss, kíváncsi meglepetésekkel, mindennel, amire való a világ, amit csak ti tudtok, ami bennetek élni akar, ez lenne az igazi meglepetés, de ez rajtatok is múlik, csak rajta, rajta, rajta, kezdjétek már, repüljön, repüljön belülről az égre, az égre, annyira, hogy már lássátok, hogy mi az, amit meg kell látnotok, hogy miféle földek tájak élnek benn, hogyha elindítjátok földeiteket magatokból, akkor élni fog a meglepetés, és az lesz a leggyönyörűbb meglepetés, a legigazibb gyöngykoszorú-meglepetés! Ha mindannyiunknak kigyulladnak ezek a belső világok, és összeérnek egymással, és összeérnek azokéval is, akik most nincsenek itt, milyen meglepetés? Ez lenne az igazi meglepetés, végre, végre, jöjjön el már el az a pillanat, amikor összeér a világ belülről, és mindent látni fogunk, mindent minden szemekkel látni, jöjjön már el!

Hű! Hű! Hű! Hű milyen érzés! Hű milyen érzés zenéből lenni! Hű milyen érzés zenéből jönni! Milyen érzés zenével töltekezni! Érezni, érezni, és amikor érzed, érzékeled, szinte látod is! Milyen érzés, amikor a zene megtölt, feszít, fölkap, és elröpít óriás birodalmába! Milyen lenne, ha a zenével repülni lehetne! Ha a zenével repülni lehetne! Ó hogy szállnák! Ó hogy szállnánk! Te hova szállnál? Te hova szállnál? És te te te te, hova szállnál, hova szállnátok? Ó, gyerünk röpülni, úgy szeretek röpülni, annyiszor álmodtam hogy röpülök, röpülnék és gyorsan, fölröppennék ide fölétek, tennék három kört, és fölöttetek mindenkinek megcibálnám a haját! Odaföntről, könnyedén, ha a zenével repülni lehetne! Így cibálnám a csimbókjaitokat, és gyorsan rátok szállnék, és elszállnék fölöttetek a fák tetejéig, és onnan néznélek benneteket, megtehetem, megtehetem, hisz képzeletben mindent megtehetek, te is megtehetsz mindent, hé, akkor röpüljünk röpüljünk, röpüljünk messze tájakra, röpüljünk a térben, röpüljünk a világ végéig, keringjünk ússzunk, adjuk át magunkat a röpülésnek! Repülj hangom! Repülj hang! Repülj! Repülj! Repülj! Röpülj! Röpüld át a világ egészét, röpülj te is országokon át, röpülj az időben, röpülhetsz át a múltba, a jövőbe, gyorsan röpülj, lassan röpülj, mindenre figyelj, gyorsan röpülj hogy mindenhova elérj! Röpülj a zene szárnyaival a párszáz éve elmerült csallóközi Tündérkertbe! Röpülj a tordai hasadék fölé! Röpülj Álmos udvarába, halld Attila mágusainak énekét, szem láss, fül hallj, ész érts! Röpülj az erdélyi tündérkastélyok fölé! Röpülj a mágusok falvaiba, lásd meg a mágusok ünnepeit! Ott vagy, Te is ott vagy, ott a véred, értelmed, lelked! Röpülj tízezer éveken, eltemetett időkön át, és láss meg mindent úgy, ahogy volt, hogy éljen, éljen benned, mert ez a Természet rendje! Röpülj az egykori csodálatos ünnepekbe, röpülj a hunok vitézi énekeivel az élet, lelked közepébe! Röpülj a Kínai Nagy Faltól a Kárpát-medencéig, és halld mindenhol végig a hunok énekét! Röpülj a méteres fejdíszű táncosok tűz körüli táncaihoz! Röpülj az Aranykorig, röpülj a Természet ép lelkéig, röpülj a sápadtarcú neandervölgyi ember esti beszélgetéseibe! Képzeleted, lelkednek ez az eleven teste, felébred szégyenlős szundikálásából! A zene ez a csodálatos erő elkap mint a pelyhet felkap és tombol! Röpülj ha úgy akarod, hiszen benned van a röpülés isteni képessége, hát röpülj! Röpülj!

Ó! Ó! Ó! Ó ha a zenével össze lehetne kötni aminek együtt a helye! Ó ha a zenével össze lehetne kötni bennünket, benneteket, mindenkivel, mindennel ami élő, akkor mi láthatnánk mindent ami élő, belülről is láthatnánk, hogy mit érez, mit gondol, legkisebb sejtjének hangulatát is érezhetnénk! Ó ha a zenével össze lehetne kötni a világot! Ha a zenével össze lehetne kötni mindent, mindenki megtalálná amit keres! Megtalálná párját, akivel össze akarja kötni magát! Ha a zenével össze lehetne kötni mindent, akkor a zene megmutatná nektek az élet igazi, meseszerű, életszerelmes hatalmát, életfakasztó erejét, olthatatlan és csillapíthatatlan életszerelem-éhségét! Zenéljetek! Zenéljetek őserdőt! Zenéljetek ide egy őserdőt! Ha! Ha! Ha! Ha!

Ó ha a zenével növeszteni lehetne! Óriásivá növeszteném füleiteket, és szédítő érzések hatalmasodnának el sóvár izzadt pocakjaitokon!

Ó ha a zenével zsongatni lehetne! Megzsongatnám az Óperenciás tengert minden méla utcakölökben, megzsongatnám az összes elfeledett vágyat, ami egykor bennetek élni akart, zsongatnám a házak néma udvarait, zsumm! Zzsumm! Zsongatnám elemi erővel a gyermekkort, hogy olyan jó tanítóbácsik, kedves orvosbácsik, vidám röpülősök és boldog mozdonyvezetők legyünk!

Ó ha a zenével fényt adni lehetne! Fénnyé tenném minden egyes káka minden egyes csomóját! Fényes világító erővé varázsolnám akaratodat, a fény lehajolna az égből és pórusaidba bújva égi könnyedségűvé tenne, minden erőd látássá, ragyogó és tiszta látássá változna! Eléd hajítanám a fényt, ahogy a zenét hallod, válladra hajítanám, és körbe-körbe érne mint fénytükör, és te hallgatnád a fény dobogását, távoli üzenetének szívdobogását, megállna kiterjedne előtted, és te belepillantanál, és ott látnád a világot, a fényben fürdő világ minden rezdülését, mintha egy óriási elmébe pillantanál, a fény egyenesen hozzád, elmédbe röpül, és ott mindent megvilágítana, és tudnád, mire születtél és mit is kell tenned!

Ó ha a zenével gyógyítani lehetne a világot! Addig zenélnék, amíg a fák sebei helyén csodás gyógyulással gyógyír fakadna! Amíg minden fájdalom okossá válna, és az igazság óriás segítő erőit valóssá tenné! Olyan fájdalommá, hogyha álmodból felébredsz, akkor is tudd, mit kell tenned a fájdalom jórafordulásáért! Hogy a milliárdnyi ember-sebből vérző világot gyógyítani lehessen!

Ó ha a zenével meg lehetne szólítani téged! Igen, én is azért zenélek, abban a reményben évtizedek óta, ide a zenébe zárva, hogy hogyan juthatnék el hozzád, hogyan, hogyan, mondd, hogyan? Ha te nem rezdülsz fel a hozzád szóló hangra? Ha nem kezd el énekelni eleinte csak egy-egy, majd egyre több sejted? Ha nem önt el a féktelen érzés, hogy éld az élet egészét, akkor én most itt mit tehetek? Kihez szólok? Mit érek vele? Mondd!

Ó ha a zenével verni lehetne! Kivernék a világból minden rosszat! Minden eltehenedett alakból minden ráérős kedvetlenséget, érdektelenséget! Ki is kergetném az ördögöt a világból! Addig verném, amíg a szívem ver, mert az az élet akaratát veri, amíg él! Addig ver, amíg téged is szíven nem ver hogy élj! Hogy élj egészen! Egész szívedből-lelkedből élj, gyermekkori vágyaiddal szép világot ide! Az istenit! Hát nem ez ennek a rendje?

Ó úgy szeretném ha a zene levegővé válna! És te beszívnád a zenét, és a zene beléd költözne, és tüdődbe érve benned hajtóerővé, életerővé válna, és sejtjeidben feléledve téged is élővé tenne, zenével élő emberré, a zene kozmikus varázserejének bűvöletében élővé, zenében fürdő, zenével forduló, zenével cselekvő emberré!

Ó ha a zene erővé válna! És nem ámító erővé, nem olyanná, ami csak tompít, kiüresít, elkényelmesít téged, hanem életre való erővé, életre szólóvá! Ha így lenne, de jó lenne! És mi kell hozzá? Mi kell hozzá, hogy így legyen? Vágyjál rá, hogy megtudd! És ha vágysz, ha eléggé vágysz, akkor cselekszel is érte, és majd megtudod!

Ó ha a zenével teremteni lehetne! Teremtenék egy mesebeli szépségű világot! Teremtenék egy olyan világot, amilyennek lennie kell! Aminek igazából lennie kellene! Amit belülről érzek, amiért élek, amiért minden megtennék, mert ez az életem! Teremtenék olyan érzésből épülő világot, ami ugyanolyan valóságos lenne, mint amit itt láttok, de még igazabb, nemesebb és valódibb, mert belső igaza van! Teremtenék Örökkévalóságot, teremtenék Pótolhatatlan Halhatatlanságot, teremtenék Hunok Csatáját, teremtenék Csillagok Otthonát! Látnátok ezt a belső világot, valóságos varázserővel oda benneteket elragadnálak, hogy lássátok, hogy hol jártam, mit éreztem, és látnátok és éreznétek azt amit láttam éreztem vágytam fürödtem hóóó!! Látnátok mennyire valóságos, és erre a tájra otthonra építve az élet itt is megerősödhet és a miénk lehet majd a világ a valóságban nemcsak a lélek hátravert hátországában, az eltemetett lélek-anyaföldben! Emberivé lenne a világ, kedvessé mint az életed! Széppé válna, mint a szemed világa! Vigyáznál rá, mint a gyermekedre! Úgy bánnál vele, mint a testvéreddel! Hát teremtsetek! Zenéljetek! Zenéljetek amíg a világ élni kezd! Zenéljetek a Napnak a Holdnak az égnek a földnek, az emberi léleknek zenéljetek! Zenéljetek sorsot zenéljetek vágyat zenéljetek szebb világot aminek jönnie kell! Különben hogy jön el, ha még zenében sem él? Zenéljetek akaratot, életre elszánt vágyat! Zenéljetek érzésből fakadó valóságot! Zenéljetek érzésből fakadó érzést megvalósító csupa érzésből álló élet nemességű világot!

(A 2000 szept. 16-ai budapesti "Ózon Fesztivál" VHK koncertjére készült, részben ott született és elhangzott szöveg)