[vissza]
Újjászületõ Halottkémek
Hihetetlen, de igaz: tavaly volt pontosan húsz éve annak, hogy útjára indult a
Vágtázó Halottkémek. Hála Istennek, Bródy Jánossal és hasonszõrû cimboráival
ellentétben a kultikus hírnévnek örvendõ VHK tagjai nem ünnepléssel, hanem
munkával töltötték az 1995-ös esztendõt: a Sziget tán legkiemelkedõbb koncertje
az õ nevükhöz fûzõdött. Azóta mintha kicsit nagyobb csend venné körül a VHK-t.
Grandpierre Attilát faggattuk.
- Elég régóta esedékes volna már az új stúdiólemezetek, hiszen az utolsó
1992-ben jelent meg.
- A Semmi kapuin dörömbölve már 1990-91-ben készen volt, ez azt jelenti, hogy
már hat éve készülünk az új anyagra. Most már nemcsak egy új lemez megjelenése,
hanem egy újjászületés az, ami esedékes. ez a sok halasztás áldozatot jelentett.
És az áldozat megköveteli a méltó választ. El tudod képzelni, hogy ha minden
próbánkon születik egy továbbvitelre érdemes megmozdulás, és hetente próbálunk,
hogy mostanra milyen tömérdek anyag gyûlt össze.
- Ez a túltermelés a felvételnél nem jelent gondot?
- Ha egyszerûen csak minden arra érdemes anyagot fel akarnánk venni, hónapokig
tartana, amíg utolérnénk magunkat. de a most következõ lemez felvétele nem
mennyiségi kérdés.
- Igaz, hogy a felvételkor bizonyos, a hangszerparkban korábban nem található,
már-már elfeledett népi hangszereket is be fogtok vetni?
- De még mennyire hogy igaz! Nagyszabású tervek vannak. A VHK még sohasem
kísérletezett olyan intenzíven, mint most. Valószínûleg olyan lesz a lemez, mint
az elsõ, abból a szempontból, hogy annyira régen voltunk már stúdióban. A
várakozás, az intenzív élményéhség, a bizonyításvágy és a puszta
kielégítetlenség olyan méreteket öltött, ami megköveteli a magáét. Újjászületést
követel, a legelsõ vágy teljes pompájában kibomlását. Éppen ezért most többek
között olyan rendkívüli hangzásokon dolgozunk, amelyek lényegében és radikálisan
kitágítják az érzésbõl, intuícióból születõ együttzenélés kereteit. Olyan
hangzásokon, amelyek alkalmasak a hallgatóság tudati és mélytudati erõtereinek
felerõsítésére és továbbítására, érezhetõvé, tapinthatóvá tételére. Ilyen
hangzásvilágban minden kis zaj, zörej, szusz, minden hangszín sokkal teljesebb
fényt és hangsúlyt kap. Közös zenei-tudati erõteret építünk ki egymás között,
amibe mindenki beletartozik, aki hallja a zenét.
- Tavaly a Szigeten csúcsformában voltatok. Készültök-e valami különleges
produkcióval az idén?
- Igen. Tavaly ugyanis Bolinak születésnapja volt, és többek között ezért is
ugrott csukafejest az üstdobokon át a földbe. Az idén is ezidõtájt lesz a
szülinapja. Mindezt megdobja, hogy a Szigeten lesz egy pár ember... ráadásul
újjászületésnapokat is tartunk ... fel leszünk villanyozva, annyi szent... a
többi a helyszínen dõl, borul majd (f)el.
- Érintik-e új terveitek a VHK felállását?
- Természetesen mindent érintenek. Alapvetõ változást akarunk. A VHK kísérleti
szekcióként is fellép. Elsõ ilyen koncertünket "Széltekervények és álomkutak"
címmel nemrég tartottuk meg a Merlin Színházban. Ezen a kísérleti koncerten
Lõrinszky Attila a bõgõ mellett fúvós hangszereken is megnyilvánult, Korona
Levente a basszusgitár mellett kongázott, Ipacs a dobolás közben énekelt, én
pedig az ének mellett akusztikus gitáron is kibontakoztam. A koncertrõl
"Álomerõ" címmel megjelent beszámoló szerint a VHK ezen magmatikus koncertjében
ismét a barbár és kozmikus erõ, a bátrabb instrumentális improvizáció, a jelen
idejû színpadi koncentráció határozza meg és emeli az éteri magasba a koncert
zenei világát, az életbe visszaköltözõ kozmikus energiát. Szeretnénk sok zenészt
bevonni ezekbe a kísérleteinkbe, a kortárs zenészektõl a népzenészekig. Emellett
az elektronikus, két szólógitár-basszusgitár-dobok-vokálok felállást is
megújítjuk, zenei hangzásvilágban, a szabadabb zenei módszerek és eljárások
életre hívásával, új koncepciókkal. Úgy tûnik, hogy végre megtaláltuk másik
igazi szólógitárosunkat is, Novák Tamás személyében.
- Három lemezeteket is kiadta Amerikában a Dead Kennedys lemezkiadója, a
világhírû Alternative Tentacles. Lesz-e folytatása az együttmûködésnek?
- Nemrég jártam San Franciscóban, és végre személyesen találkoztam Jello
Biafrával, a Kennedys egykori fõnökével. Jello jelezte, hogy mindenképpen
érdekli az új lemez, és szeretné megjelentetni azt is, ha egy mód van rá. Ha
elkészül a mesterszalag, elküldjük neki is.
- Csillagász vagy, van-e valami kapcsolat a VHK és a foglalkozásod között?
- A VHK lényeges segítséget jelentett abban, hogy hogyan is álljak a
csillagászathoz. Bár errõl voltak elképzeléseim, de ezek az elképzelések sokáig
csak elképzelések maradtak. A VHK-ban nemcsak én hozom a zenét, hanem együtt is
képesek vagyunk zenét teremteni, sokszor teljesen spontán kitörésekben, amelyek
ugyanakkor tökéletesen összehangoltak egymással, jobban, mintha akármeddig
gyakoroltuk volna. Ezek az igazi életlökések egy nagyobb erõvel töltik meg az
embert. Amikor a VHK nevû elképze lés megvalósult, és amikor nap mint nap újra
tapasztaltam, hogy még oly merésznek tûnõ elképzeléseim is a legteljesebben
valóságosak, ráadásul ezek a végsõ szinten egy egységes szellemi élettevékenység
kifejezõdései, ez kisugárzott a munkámra is. Komolyabban vettem végsõ
elképzeléseimet, és elkezdtem kialakítani egy olyan csillagászat alapjait, amely
az élet és az egységes szellemi tevékenység által teremtett világ megismerésére
is alkalmas. Ha a valóság a végsõ szinten fantasztikus, akkor ennek a mindennapi
életben is meg kell nyilvánulnia. És ha a mindennapi élet fantasztikus, annak a
végsõ szinten is érvényesnek kell lennie. Mára elkészültek a Közös Tudatmezõ
elméletében értelmezett csillagászat elsõ tanulmányai. Ezek materialista szemmel
is korrekt szakmai tanulmányok, de következtetései az eddigieknél messzebbre
vezetnek.
- Nemrégiben megjelent a világ legrendkívülibb, legkülönlegesebb zenekarairól
egy könyv Amerikában, és ebben a VHK is elõkelõ helyen szerepel. Melyik
zenekarral lépnétek fel a legszívesebben?
- Most kapásból a Godz zenekar ugrik a fejembe, de õk már jó pár éve nem
zenélnek... Azt hiszem, egy forró-hideg-forró zuhany kombinációban lehetne
kiugrasztani az elméket a bokorból... például olyan konceptzenekarokkal, mint a
Neurosis és a Sonic Youth, nagyobb szabású eseményeket tudnánk elõidézni.
(Lévay Tamás)