[vissza]

A Szivárvány Harcosai

a beszámolóhoz tartozó képeket itt találod



A tavalyi év legnagyobb szenzációja a teljes napfogyatkozás volt, ez kétségtelen, még akkor is, ha lelkiismeretlen, pénzsóvár emberszabásúak gusztustalan módon kereskedelmi árucikké degradálták eme ritka szép természeti jelenséget. De azt már kevesebben tudják, hogy ?99 augusztusában egy másik, nem kevésbé ritkaságszámba meno esemény is történt: egyhónapos baráti látogatásra hazánkba érkeztek a Szivárvány Harcosai. És a legszebb, hogy a két páratlanul csodálatos esemény egyszerre volt élvezheto a Bakony vadregényes erdoi között megbúvó Öreghálás-réten, ahol a Rainbow Tribe több ezer tagja tartotta egyhónapos nemzetközi találkozóját.

De hát mi is ez a Rainbow valójában, kik ok és mit akarnak? Nos, egy hopi indián prófécia szerint, amikor a Föld már annyira beteg lesz, hogy a vadállatok teljes kipusztulása is elkerülhetetlenné válik, akkor jön majd egy Törzs, melynek tagjai a bolygó összes kultúrájából, nemzetségébol azok az egymásra talált emberek lesznek, akik szavak helyett a tettekben hisznek, és ez a Törzs fogja megállítani a végso pusztulást és meggyógyítani a Földet, és ennek a Törzsnek a neve: a Szivárvány Harcosai. Eddig a jóslat. Ebben persze nem muszáj hinni, de az viszont tény, hogy itt van ez a mára már több tízezer tagot számláló nemzetközi anarchisztikus szervezodés, a Rainbow Family of Living Light (Élő Fény Szivárvány Család), mely a világ majd minden táján megtalálható Rainbow Tribe-okból (Szivárvány Tör-zsekbol) áll. A legelso találkozót 1972 augusztusában az USA Colorado államában, az indiánok által szent helyként tisztelt Table Mountain fenn-síkján tartották, ahol kb. 15 ezer nonkonformista, akkoriban hippinek titulált fiatal gyult össze. Az azóta eltelt majd 30 év alatt közösségek százai alakultak, nemcsak Amerika és Európa szinte összes országában, hanem Afrikától Indiáig, Oroszor-szágtól Ausztráliáig szinte mindenütt szerte a Világban, kilométerekre a lakott területektol és a civilizáció ártalmaitól, erdokben, hegyekben, dzsungelekben, ahol önellátó ökofalu-jellegu lakóközösségekben, törzsi félnomád körülmények között, indián tipikben, kunyhókban, jurtákban, elektromosság-, vegyszer-, és muanyagmentes környezetben próbálnak meg harmóniában élni a Természettel, a Földünkkel, az egész Univerzumal. A Rainbow-t gyakran ellenkulturális olvasztótégelyként is aposztrofálja a nyugati média, mivel a jelenlegi természetellenes világrendet elutasító hiedelemviláguk igen összetett: az amerikai indián, a szibériai sámán, a tibeti buddhista, az afrikai rasztafari, az indiai hindu és még egy sor egzotikus osi tanítás átfogó elegye, melyben igen fontos szerepet kapnak a különbözo mágikus rituálék, a zenélés, éneklés, tánc, jóga, meditáció, szeretkezés, a szent növények (kender, varázsgomba, pejot-kaktusz, stb.), melyek segítségével állandó kapcsolatban és kölcsönhatásban állnak a transzcendens világgal, ugyanakkor az alkoholt és a kemény drogokat elutasítva, nem egy álomvilágba menekülést teremtenek, hanem egy rég elfeledett, mára már elkorcsosult, de egykoron természetes, mágikus, lélekhiten alapuló osi látásmódot és tudást szereznek vissza. A Rainbow Family egy része állandóan vándorol, sorra látogatják regionális kommunáikat, így tartják és ápolják a kapcsolatot a Törzsek egymás között, miközben szép lassan bejárják és megismerik az egész világot és annak lakóit. Ezenkívül minden év augusztusában tartanak egy nagy nemzetközi találkozót, mindig más országban, új helyszínen, ahová mindenkit szeretettel várnak, aki tiszteletben tartja életformájukat.

Jómagam ?97 nyarán jutottam el elso ízben egy ilyen Rainbow-találkozóra a görögországi Paiko-hegység egyik érintetlen erdejébe, ekkor lettem én is rainbow-s, azaz brother a family-ben, ugyanis itt mindenki fivér és novér, mert úgy gondolják, hogy testvérek vagyunk, az Univerzum gyermekeiként egyetlen nagy családhoz tartozunk. Késobb az ázsiai utam során eljutottam a törökországi majd az indiai találkozójukra is, ahol már körvonalazódott bennem az ötlet: mi lenne, ha elhívnám oket Magyarországra, hogy itt tartsák meg a következo találkozójukat? Ehhez csupán azt kellett elérnem, hogy javaslatomat egytol-egyig az összes jelenlévo elfogadja, mivel a családban bázisdemokrácia van, vagyis minden testvér egyenlo, nincsenek törzsfonökök, vezetok, vagy másfajta kiváltságosok, a fontos dolgokban a ?vision council? nevezetu törzsi gyulés dönt, ahol mindenki részt vehet és bárki tetszoleges témában és terjedelemben kifejtheti véleményét, ha hozzákerül a körbeadogatott beszélofa. A magyarországi helyszín elfogadtatásához két fontos érvem is volt: egyrészt nálunk még soha nem volt ilyen összejövetel, ellentétben sok más országgal, másrészt a találkozó idopontjában Magyarország a teljes napfogyatkozás sávjában lesz, tehát egy nem mindennapi égi jelenséggel is megajándékozhatja a természet a találkozó résztvevoit. Nos, ez hatott, és bár Erdély még így is versenyben maradt, végül egyöntetuen a magyarországi helyszín mellett döntöttek, viszont, hogy erdélyi testvéreink se búsuljanak, idén augusztusban náluk lesz a soros nemzetközi találkozó.

De most térjünk vissza a tavalyi magyar összejövetelre. A megfelelo helyszín megtalálása érde-kében négyen jártuk az ország erdoit, mezoit, (egy magyar brother, két tengerentúli os-rainbow-s, akik szinte alapítótagnak számítanak és egyikük egyébként magyar származású, valamint jómagam), míg végül egy viharos esos délután rábukkantunk a Bakony egy eldugott, patakkal és erdokkel övezett hegyi tisztására, ahol egy éppen a szemünk láttára keletkezo szivárvánnyal az égiek is tudtunkra adták, hogy valóban az ideális helyszínt találta meg fáradt, borig ázott, ámde diadalittas kis csapatunk a Rainbow számára. Ezután jött még pár meccs a helyi erdészettel, vadásztársasággal, polgármesteri hivatallal, a KÖJÁL-utód ÁNTSZ-szel, a rendorséggel, - merthogy a természet manapság már nem mindenkié, hanem bizonyos körök magántulajdona, ahol nem lehet csak úgy engedély nélkül bámulni az eget - de ekkor minket már senki sem állíthatott meg. Gyorsan világgá kürtöltük testvéreinknek, hogy hova kell jönni, ok meg csak jöttek-jöttek özönlöttek, mígnem augusztusra sokezer lengén öltözött, ágyékkötos vagy éppen meztelen, testfestett, zömmel rasztafrizurás, vegyes életkorú, nemu és borszínu társaság, és rengeteg színes sátor, indián tipi, ponyvából és faágakból eszkábált kunyhók és jurták látványa fogadta a kiérkezo rendoröket, akik aztán többször vissza is tértek a tett színhelyére lemeózni a fedetlen noi kebleket, de ezenkívül más bunkóságot nem csináltak, még a kilométerekre szálló gandzsafüst miatt se keményítettek be, vagy csak a szimatuk volt rossz, mindenesetre békén hagytak minket. Hiába na, az égiek velünk voltak!

A bakonybéli találkozón mellesleg nem volt orzo-védo szolgálat, kocsma, bankautomata, telefon, se kitelepített konténervécék és zuhanyzók, mint például a Pepsi?Szigeten, ellenben nem volt lopás, eroszak és szemét sem, egyszeruen azért, mert itt olyan hasonló gondolkodású emberek gyultek össze, akik odafigyelnek egymásra és a Természetre. Nincs alkohol, tehát senki nem issza magát agresszív részegre, kollektív szemétgyujtés folyik, még a csikket se dobáljuk el, tilos a különféle vegyi tisztítószerek használata, a mosakodás-mosás-mosogatás kizárólag vízzel és hamuval történik, tisztálkodásra ott a bovizu patak, ivásra-fozésre a tisztavizu forrás, vécé gyanánt az erdoben ásott ?shit-pit??göd-rök szolgálnak, melyekbe minden használat után földet szórunk, így aztán a surun kilátogató tisztiorvosi szolgálat minden félelme és rémisztgetése ellenére se kö-vetkezett be nemhogy járvány, de még egy komolyabb fertozés sem az egy hónap alatt, pedig több ezren voltunk. Ha valaki mégis rosszul érezte magát, azt a nagy számban jelen lévo természetgyógyász-sisterek gyógynövényekkel és energiaátadással kúrálták, de elofordultak már szülések is ilyen nomád körülmények között, melyek komplikációmentességét a sok, egészségtol majd kicsattanó, mezítláb szaladgáló kisgyerek is bizonyítja, akiknek egyébként gyerekkonyhát muködtetnek és külön foglalkozásokat is tartanak. És bizony szép számmal akadnak a Rainbow-ban városi óvodát és iskolát sosem látott gyerekek is, akik talán nem tudják egy törtszám köbgyökét kiszámolni, viszont cserébe mentesek a civilizáció agymosásaitól, és a sok világjárás, természetben barangolás és Rainbow-workshop alkalmával olyan hasznos tudást szívnak magukba, mellyel egy valóban teljes és harmonikus életet élhetnek meg. Ugyanis a tábor élete napközben különféle workshopokkal, foglalkozásokkal, eloadásokkal telik, akár egy erdei szabadegyetem: jóga, meditáció, tai chi, zene, tánc, természetgyógyászat, gyógynövényismeret, masszázs, keleti filozófiák, asztrológia, kézmuves-mesterségek, cirkuszi muvészetek, népszokások, indián izzasztókunyhó-építés /esténként pedig a szertartás/, és egyéb törzsi rituálék, és még sorolhatnám. De ha valaki éppen egy lélekemelo szeretkezésre vágyik a természet és egy vállalkozó kedvu partner lágy ölén, az is biztos megtalálja a maga párját, mivel sok Rainbow-s a hindu tantra híveként arra törekszik, hogy minél több gyönyörben legyen része, ami állítólag nemegyszer olyan magas szintre emelkedik, hogy az elszabadult energia elvezethet a megvilágosodásig is. És bár ezen tétel még kelloképpen nem bebizonyított, nekem azért már többször is összejött a kozmikus orgazmus segítségével történo nirvanába jutás, - na jó, ez talán túlzás, de hogy a mennyországban éreztem magam, az tuti - igaz ugyan, hogy a hatás elmúltával minden alkalommal magatehetetlen vén hülyeként koppantam nagyot bunös evilági létem rögös talaján, de ki tudja, egyszer hátha tényleg sikerül megmaradnom a megvilágosodottság állapotában. Én mindenesetre próbálkozom rendületlenül, abból nagy baj nem lehet, foleg ha a védekezésre is ügyelünk.

Na persze nem csak ilyen kellemes idotöltésekbol állt egy napunk, mivel a közös munkában is illik részt venni mindenkinek, ilyen például a tuzi-fagyujtés, vízhordás, valamint a teázók és a konyhák üzemeltetése, a fozés és egyéb konyhai munkákban való segédkezés. A napi két közös étkezés, a ?food circle? /kajakör/ külön szertartás, elore meghatározott koreográfiával, melynek során a fozésben résztvevok hangos ?food circle? kiáltásokkal a rét közepén állandóan égo szent tuzhöz hívják a táborlakókat, akik saját evoeszközükkel és edényükkel koncentrikus körökbe rendezodnek a tuz körül, megfogják egymás kezét és szakrális rainbow-dalok éneklésével, majd az ?OM?-mantra közös zengetésével köszöntik egymást, Föld-anyánkat és az Univerzumot. Ezután az önkéntes szervírozók hatalmas kondérokkal körbejárva mindenkinek egyformán osztanak a vegetáriánus ételbol és gyümölcsökbol, ezzel persze nem a húsevoket akarják kirekeszteni, hiszen belolük is jócskán van egy ilyen találkozón, de mert nagyon sokan vegák, ezért hús nélkül foznek, hogy mindenki ehessen. Mivel a táborban minden ingyenes, így az étkezés is, ezért a közös költségekre szükséges pénzt az adománygyujto ?Magic Hat? (varázskalap) körbehordásával teremtik elo, amibe mindenki a pénztárcájához mérten teszi bele a saját hozzájárulását, de ha nincs pénze, az se baj, beledob egy csókot, aztán legfeljebb majd segít a mosogatásnál, vagy a másnapi bevásárlásnál. Esténként pedig beindulnak a zenés-táncos törzsi partik, amik persze elektronikamentesek, de a többszáz dobos és didgeridoo-s garantálja a meg-felelo hangulatot, és azért van ám sokféle más hangszer is: sípok, furulyák, harmonika, gitár, hegedu, skótduda, miegymás. A tánc a szent tuz körül zajlik, ahol az órákon át lükteto dobszótól eksztázisba került rasztákról dol az izzadság, fedetlen hullámzó noi kebleken táncol a tuz fénye, mint valami pogány termékenységi ünnepen. A sokszor pirkadatig tartó rituálék a régi indián szellemtáncokkal is rokonságot mutatnak, amikor az örök vadászmezokre költözött harcostársak lelkeinek megidézése céljából folyt a tánc végkimerülésig.

A legnagyobb várakozás természetesen augusztus 11-ét elozte meg, a teljes napfogyatkozás napját. Ez a délelott egy maja lélektisztító beavatási szertartással kezdodött, majd a táborban lévo kb. 8-10 ezer ember a központi tuz körül egyetlen hatalmas kört alkotva megfogta egymás kezét - ki az ?OM? szent mantrát halkan maga elé dúdolva, ki csak némán átszellemült, mosolygó arccal -, és lassan mindenki egy beláthatatlanul óriás kör láncszemévé vált, melynek már a környezo fák is tagjai lettek, miközben fejünk felett a tiszta égbolton Napfivérünk és Holdnovérünk méltóságteljes násza zajlott.

Nem ecsetelem tovább. Felemelo érzés volt. Szó szerint. Fel, egészen a csillagokig. Már csak egyvalami hiányzott a körbol a globális boldogsághoz. A többi öt és fél milliárd ember.

Ha még ok is ott lettek volna, az én mesém is tovább tartott volna. Így viszont: itt a vége, fuss el véle.

Aludjatok jól, álmodjatok szépeket, jó éjszakát emberek!

Brother Boli