[vissza]

"Vágtázó Halottkémek - az életösztön korlátlan kitörése, a belsô világ megelevenedése, a zenei alkotóképesség mint elemi természeti erô növekedése, terjedése. A zene pedig nyüzsögve benépesíti az ûrt... Az élet az egyetlen esély, a sehol-sem-volt-ôrlés bôsz kitudja-ívén! Az ösztönök pillérei! Az élet kézzelfoghatóan lebírhatatlanul kiugró erô, magtárak váratlan meglovasodása, piros hajnalon repíti le a kaptárak fedelét és a kripták vasát, megtölti a falakat, viaduktokat zenével, nyüstölve nyújtogatja, húzza-vonja, csordultig telíti, átjárja késsel, háromszor-négyszer! A vénhosszú, a keljfelrövid, a térbasszus, a vehemens rigolya! Úszó házak morgó erdeje! Kifordul-befordul a világ, csengô-bongó folyosók nyílnak meg tisztás-szerte! Újra zenét tölteni a neandervölgyi fülszakadékokba, a topogó óriás-pingvinek tollai közé, zenét a szalagtornász méhek nyakára, gyorsan, gyorsan, mielôtt megkövesednének, a vallató sziromlevelekbe hörgô, lázas zenét, kiárasztani a világ közepébôl, hogy újra hirdessük az élet hatalmát, a semmi kapuin dörömbölve." (VHK)

A VHK 1976-ban alakult a Denszesz nevû középiskolai zenekar utódaként, miután megnyert egy rockzenei hadsereg-vetélkedôt. Tizenkét éves létezés, "félhivatalosan" betiltott, elmaradt vagy félbeszakadt koncertek, ellentmondásos pletykák, rémhírek és viták, fergeteges sikerû hazai és nyugat-európai koncertek után a zenekar végre felvehette elsô önálló nagylemezét.

Elsôsorban errôl kérdeztem dr. Grandpierre Attila csillagászt, metafizikus kandidátust, a Vágtázó Halottkémek énekesét. - Hogyan is kerültetek ti abba a bizonyos eindhoveni (Hollandia) stúdióba? - Az utóbbi években rengeteg sikeres koncertet adtunk nyugat-európai országokban. Gyakran feltûntünk a nyugati tömegkommunikációs csatornákban is. Egyre nôtt azok tábora, akik szerették volna meghallgatni lemezünket is, ami persze nem volt. Igy határozta el menedzserünk, az NSZK-beli Dietmar Lupfer, hogy független lemezcége kiadja nagylemezünket. A felvételeket eredetileg egy svájci koncertünk után vettük volna fel 1987 szeptemberében, Nyugat-Németországban, de a kiutazásunkat intézô Interkoncert enyhén szólva nem állt hivatala magaslatán. A lemezfelvételre így csak december 25. és 30. között került sor egy hollandiai stúdióban. Maga a korong elôreláthatólag májusban fog megjelenni, A halál móresre tanítása címmel. - Milyen nyelven énekeltetek? - Természetesen magyarul. Igy is teljes értékû élményt jelent. - Véleményed szerint hogyan sikerült a lemez? - Szerintem zsibbasztóan hatalmas lett. Sokkal jobb, mint amilyennek elôzôleg el tudtam képzelni egy VHK lemezt, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy stúdióalbumról van szó. Bivaly módra sikerült. Megdöbbentô. És jelen van rajta a VHK-ra jellemzô spontaneitás is. A teljesen általános gyakorlattal ellentétben mi nem külön-külön játszottuk fel a különbözô hangszereket.

Egyébként némi közönségünk még a stúdióban is akadt: valóságos vendégjárás volt, a technikai személyzeten kívül általában figyelt bennünket 15-20 ember, akik különbözô országokból érkeztek, csak azért, hogy lássák: készül a VHK lemez. - Hol terjesztik majd a korongot? - Jelenleg úgy néz ki, hogy számos nyugat-európai országban, így az NSZK-ban, Angliában, Hollandiában, Svájcban, Ausztriában, Franciaországban és Olaszországban. Emellett valószínûleg Jugoszláviában és az Egyesült Államokban is. Ha minden jól megy, az összes független lemezbolt és számos nagyobb terjesztôhálózatú cég forgalmazni fogja. Az anyagot a dalszövegekkel beadtuk Boros Lajoshoz (Magyar Hanglemezgyártó Vállalat) is. Az MHV részérôl ez külön valutabefektetés nélkül megoldható lenne, annak ellenére, hogy végül is egy nyugati nagylemezrôl van szó. (Azóta Grandpierre Attilától megtudtuk, hogy a Hanglemezgyár nem kívánja kiadni a VHK lemezét - a szerk.) - Szerinted hány példányban fog elkelni? - Az elôjelek biztatók. A külföldi szakemberek óriási sikert jósolnak neki, és azt mondják, ez a lemez évek múlva is aktuális lesz. A nyugati alternatív piacon 2000 eladott példány már rentábilisnak tekinthetô, 4000 példány fölött pedig sikerrôl beszélhetünk. Reméljük, hogy megfelelô lesz a terjesztés is. Szerintem ez a zene igazából az amerikai közönségnek való. A mi stílusunk ahhoz a kultúrkörhöz áll a legközelebb. - Tudtommal nem ez lesz az elsô nagylemez, melyen szerepeltek... - Hét évvel ezelôtt rákerült egy zenei akciónk a néhány ezer példányban az NSZK-ban kiadott FIX PLANET címû nemzetközi válogatású LP-re. E lemez bostoni rádióban történt lejátszása után - a hallgatóság telefonáradatának hatására - elôbb egy 20, majd egy 60 perces mûsor szólt rólunk, késôbb pedig kaptam egy levelet, melyben az állt, hogy a rádió rendszeres mûsoraként szeretnének havonta 1 óra VHK-t lejátszani. - Az utóbbi idôben a 8-10 magyarországi koncert mellett évenként kb. 20-szor külföldön is felléptetek. Mi újság idehaza? - ORI, vagy bármilyen más hivatalos engedélyünk nincs, így a Vágtázó Halottkémek továbbra sem számít hivatalos zenekarnak Magyarországon. Idei elsô pesti koncertünk a Fekete lyukban volt márciusban. A Petôfi Csarnokban volt egy 3 napos alternatív zenei fesztivál, rangos külföldi vendégekkel, ahol az egyik magyar szereplô a VHK lett volna. Értesítettek, hogy mégsem játszhatunk. Nem tudom, miért nem. - Mi a véleményed a magyar punk/alternatív zenekarokról? - A magyar punk, hardcore színtéren sok eredeti, azt is megkockáztathatom, hogy világszínvonalú produkció született, amivel tudomásom szerint nem sok ország dicsekedhet. Nem a nyugatiak koppintására rendezkedtek be. Ennek ellenére, vagy inkább éppen ezért, sok olyan zenekar van (volt), amelyek bárhol megállnák a helyüket. Ezek annyira végletesen saját maguk, hogy ezt nem is lehet jobban csinálni. Gondolok itt az olyan bandákra, mint a Falatrax, az Ápolók, a Biztonsági Tanács, a Psycho, a Hideg Roncs, a Niskende Tewtar vagy az Auróra. Nagy kár, hogy ezek a zenekarok eddig nem adhattak ki lemezt.

(Juhász Mihály)