[vissza]

Grandpierre Attila: Emeletes mesehajó
- eleven versfa -
Elmeutazás a csillagerőhöz
A Vágtázó Halottkémek szövegeivel

Felhívó
Mindannyiunkat a Természet, a Világegyetem teremtett. Természeti-kozmikus erők cselekedtek értünk fogantatásunkkor és cselekednek bennünk biológiai-szellemi érésünk, látásunk hajtóerőiként. Az emberiség legtöbb ősnépe - a szumír, a szkíta, az egyiptomi, kínai, indiai, káldeus, görög, római - mind felülről, a Kozmoszból származtatta magát. A mai civilizáció azonban megtagadta múltját, szülő tényezőit, és a Természet leigázását tűzte ki legfőbb céljául. Egyet tudunk ezzel mi érteni, mi emberek, a Természet lányai-fiai, mindannyian? Nekünk személyesen is az a legfontosabb az életben, hogy megtagadjuk szülő tényezőinket és ezzel önmagunk lényegét, hogy leigázzuk a Természetet, emellett semmi más nem számít? Mára olyan útra terelődött az emberiség, ami elfűrészeli életünk kozmikus függőhídját. Ha sikerül kifűrészelni az emberiséget a világból, a nemlétbe zuhanunk. Valóban ez a legsürgősebb és legfontosabb teendőnk itt a világon, a Természet ölén?
A világtalanságtól csak szellemiségünk megnyitása, életünk és sorsunk átfogó látásának megszerzése menthet meg. A világító, a földi valóság egészétől az égig érő értelem, mindannyiunk eredetileg kozmikus, Természettől kapott ajándéka, mindannyiunkat összeköt. Az igazság e természeti összeköttetés révén tud átadódni, láncreakcióvá válni. Az igazság láncreakcióit nekünk kell begyújtani!
Nem művi hókusz-pókuszokhoz, nem művészeti, nem szakmai jártassághoz kötött, hanem általános és egyetemes emberi tulajdonság az élet, a Természet felé forduló mély, gyönyörűség-teli fogékonyság, értelmet nyiladoztató kíváncsiság, érzékenység. Éljünk mindannyian ezzel a természetes fogékonysággal, ami nem a civilizáció, hanem a kultúra alapja - különben az elembertelenített, iparosított robotgépek, a társadalom vak fogaskerekei eltakarítják és bezúzzák életünk emberi dimenzióinak elpusztítható maradványait.
Éljünk azért az életért, amiért születtünk!

Emeletes mesehajó

A régi káldeusok, és nyomukban az első görög filozófusok szerint a világ négy őselve: az exisz, a létezőket átható dinamikus minőségek elve; a fizisz, a növényvilágot átható élet elve; a psziché, az állatvilágot átható lelkiség elve, és a nousz, az emberi világot átható értelem elve. A Világegyetem e négy őselvből épül fel, erre a négy őselvre vezethető vissza minden jelensége.
A csillag, a növény, az állat és az ember. Ebben a világban az ember feladata, hogy a növények intelligenciáját, a bennük megtestesülő csillag-akaratot megfejtse és valóra váltsa. Az állatvilág a csillaglelkű növények cselekvővé válása. Az emberi kultúrának a Föld-csillag áramkört megteremtő növény- és állatvilág intelligenciája köré kéne épülnie, hogy jobban megismerhesse a növények folyamatos csillaghír-sürgönyének üzenetét, és így betölthesse a Világegyetem rendeltetését. A növényi intelligencia nélkül az emberi értelem légsúlyúvá válik, talajt veszt, és öncélúságba fullad. Az állati, a növényi és a csillag-társak kirekesztésével magára marad az ember a Világegyetemben. Az emberiség megmentéséhez a növények csillagtudása felé fordulásunk segíthet.
A növényi értelem csodája a világelme megtestesülése.
Az állati értelem a növényi csillag-áramkör kiteljesítésére született.
Az emberi öntudat - természet szerint - az értelem értelme, látóközpontja. Arra született, hogy a földi élet központjába állítsa a Világegyetem kiteljesítését.
A Világegyetem egyetlen óriási elme. A világelme a világ-eszmecserén alapszik: a csillagvilág, a növényvilág, az állatvilág és az embervilág eszmecseréjén. Ne mondjuk fel a világelme közösségi szerződését! Ne némítsuk el a világelmét! Ne csonkítsuk meg sorsunkat! Teljesítsük ki emberi, természeti lényegünket! Legyünk csillag-élményű, növény-szívű, állat-lelkű, ember-értelmű világ-lények!
Erre kérlek csillag-szívű, állati-növényi-emberi élet-szerelemmel
G. A. világpalánta

Emeletes mesehajó

Egyszer volt, hol nem volt - Nem is olyan régen - A lelkeknek szárnyuk volt - Néha most is érzem
Táltosszívük bennem dobog - Csillagokkal érzek - Nyílik körbe a világ - Mágikus szépsége
Látom az égi világot - Mint óriás elmét - Óriás elme mélyén - Bűvös pázsit szélén
Ott alszik égi vitéz - Körülötte égbolt - Gondolatárama úszik - mindent bevilágít
Bűvös ereje uszályában - Lények raja éled - Benépesül körben az űr - Már bolygók is jőnek
Gondolathúsú csillagok - Vággyal tündöklenek - Életszerelmük szétárad - Napnál fényesebben
Hol sugaruk földet ér - Növények fakadnak - Életfakasztó csillagerő - Növényekbe torlik
Üde kecses ringásban - Alszik a sugallat - Éjszakánként kisuhamlik - Álma társat ébreszt
Legyen aki megölelje - Állati testvére - Máris éled s bogárzik - A mezőkön rajzik
Kerek erdőn egész nap - Virágokkal játszik - Összekötni csillagokkal - Növénység világát
Égi vadászmezőkön át - Megjelent az ember - Égretörő elméjével - Aki híd lehetne
Növényi antennák nyelvén - ha mindent értene - látom az égi világot - mint óriás elmét
ősélet csodapalotáját - élet hűs forrását - ott fakad a csodakút - örök élet kútja
világunkat ez tartja - bévül szárnyaltatja - látom az égi világot - csillagtüzű elmét
őslételünk éghonát - itt él minden érzés - érzésből épül a Hold - s a csillag az égen
érzésnyilát elhajítja - szívembe találva - örömkönnyem felszikrázik - megejt a varázslat
látom az égi világot - szellemem hazáját - értelmem szárnya röpít - világló pályára
értelem-parázzsal - világító fénye - elűzi a sötétséget - új egeket fénylet
felfedező világhajó - gyöngyhajóként röptet - vakító világfénye - áthatja világom
cselekvő fényétől - százszínben világol - minden a világon - az értelem fénye
tiszta üdesége - gyöngy-akarata - puha fehérsége - éltet mindnyájunkat
a csillagban ez süt - ha megérted végre - az értelem szent varázs - létteremtő tündér
hajolj szavára, világ - s gyermeked fiadzik - gyermekünk a büszke élet  - az emberi lélek
szilaj igaz fenséges - mint a Te szépséged - látom az égi világot - világító fényem
világ, szívedre talál - hívó hűs fényedre - tárulj előttem, világ! - mint óriás elme
hétszintű csodahajó - mi pompázik benned - te égi csodahajó - lélekből épültél
életszerelemből - csodás őstudásból - rég szintjeid járom - hadd mondjam el neked
hogy szemeid lássák - amit most én látok - mert már két világkút - látja a világot
úgy ahogy én látom - ahogy te is látod - s ha elméink összeérnek - a világ feléled
újra szárnyal mint régen - a régi népmesékben - jövendőnk szent őshona - az emberi elme
tündöklő száz szintje ím - előttünk feltárul - mindeniknek szelleme - maga a világfény
tiszta fényű értelem - ez világunk húsa - érzések világa - érzéseink foglalata
mik örökké élnek - ott ragyogsz világhajó - ma is fenn az égen - végtelen ősi éneked
sejtjeimben érzem - ott ragyogsz világhajó - a földi pázsitban - szálló pillangókban
cserebogarakban - ott ragyogsz világhajó - éji tengerünkön - hullámában lapuló
égi sejtelemben - ott ragyogsz világhajó - emberben állatban - vágyban gondolatban
sorsközösségünkben - ott ragyogsz világhajó - szemedben is látom - elméd ébredezve
világra kap benned - felvirágzik a világ - tavaszi mezőként - bűvös áradásban
mindenen átzúduló - életszerelemben - társkereső növények - fürdenek szívedben
s versemet e mezőhöz írom - ami benned serken - telisteli telisteli - életszerelemmel - zsongó rejtelemmel


Megidéző felidéző

Csodálatos álmot láttam Csodálatos álmot láttam
Bár te is látnád Bár te is látnád
Álmomban csillagként szálltam Álmomban csillagként szálltam
Te is ott voltál Te is ott voltál
Csillagtestvérek fogadtak a fényvártán Csillagtestvérek fogadtak a fényvártán
Megvendégeltek csillag-tudással Megvendégeltek csillag-tudással
S mint csillagóra csillaghúsú spóra Mint életfonalát megpillantó spóra
Ezerévekre visszaláttam Ezerévekre visszaláttam
Az ősi világot szép Magyarországot Az ősi világot szép Magyarországot
Világ csókja felém suhamlott Világ csókja felém suhamlott
Tetőtől talpig elborított Tetőtől talpig elborított
Együtt lélegeztem a tájjal Együtt lélegeztem a tájjal
Tüzek lobbantak föl bennem Tüzek lobbantak föl bennem
Tüzek lobbantak föl körbe Tüzek lobbantak föl körbe
Égtek a szerelemtüzek Égtek a szerelemtüzek
Égtek a szerelem s örömtüzek Égtek a szerelem s örömtüzek
Kívül s belül s körbe-körbe Kívül s belül s körbe körbe
Tüzek körül villódzó arcok Tüzek körül villódzó arcok
Szemeik a tűzbe mélyednek Szemeik a tűzbe mélyednek
Onnan látják meg a belső világot Onnan látják meg a belső világot
Ott látják az élő világot Ott látják az élő világot
A cselekvő fényt a szellemi erőt
A cselekvő fényt a szerelmi erőt
Onnan jelenik meg ez eleven álom
Ami átjön hozzánk tánc alakjában
A tánc hozza szépen szóló éneket
Szépen szóló ének hozza beszélő verseket
Idéző versek hozzák a fényes értelmet
Énekük hallom dobbanásuk érzem
A föld dübög a tánctól az ég felé ugrástól
Világító szavak megérkeznek hozzád
Belső világodat gyógyírral világítják
De kérlek bennük a világcsodát is lásd
Ne csak a felszíni értelmet csodáld
Hanem a világerőt a szerelem-erőt
Mely szárba szökken versbe szökken íme
És gondolattá érzéssé benned születhet
Átugrik az erő gondolatból testbe
A világszakadékot újra átívelve
Érezd a titok bűvös vonzását
Az életszerelem otthonra hívását
A világ otthonná tevésének álmát
Az otthon Édenné tevésének vágyát
Együtt lélegeztem a tájjal Együtt lélegeztünk a tájjal
Csillaglelkek földön járva
Földi testvérekre rátalálva
Rejtelmes növényi életvarázsra
Együtt lélegeztem a tájjal
Élményeim messze szálltak
A táj belső udvarába
Ahol beszél a méz forog a csupor
Minden mindent tud és érez
Érzéssel csordultig telítve
Könnyen s belülről röpül
Minden üzenet körbeérez
Üzenete vidám s könnyeden száll
Minden növény sürgöny a levegő hírfolyó
A lepke egy levél egy szerelmes üzenet
Elmével játszó elmét becéző üzenet
És ahogy ebbe belesajdul a szívem
Mintha megkondítana valami harangot
És ettől megcsordul belőlem is az érzés
Megcsordul s kiárad átfolyik a tájba
Együtt lélegeztem e tájjal ó együtt éltem e tájjal
Éveken át ezen a tájon jártam
Gyermeklelkem itt nevelkedett
Minden zuga külön kis világ
Ahová az elmém tanulni járt
S most ahogy újra e tájon járok
Mintha a földi tenyésző világot
Egy mélyebb belső áramkör táplálná
Mintha testvér-világa átpárállna
Az élmény-sziget mélyebb televényéből
Teljesebb életet kapna és hordozna
Mert e tájat élményeim párája táplálta
Érzéseim nevelték a beszédre, szóra
Gyermeki világ felé fordulóra
Ahol minden beszél és minden mindent megért
S ahogy most újra errefelé járok
Érzem a világ titkára rátalálok
Minden lelket megidézek
Erejükkel összenézek
S csodáiknak márvány-tömbjét
Érzéseik vérkeringését
Szavaimban testetöltve
Új életre adom e földre


A füvek birodalmában

Élő szellemek - Kis zöld kardokat növesztenek
A széllel vívják - Játékos harcukat
Hajladozásuk körvonalai - Réges-régi írásként
Élményeket üzennek - Időtlen idők mélyén
Doboz-városokból - Fogaskerék-napok
Börtönrácsai mögül - Hozzád vágyik lelkem
Növényi világ - Leheveredve a fűbe
Meztelen testtel - Mohón olvasó pórusokkal
Figyelek - A napsugár érintésétől  
Pórusaim szerelmes-tiszta - Illatot kapnak
Figyelem a fű illatát - Micsoda varázslat
Üde könnyed érzés birodalma - Elragad a messzeségbe
Röpítő könnyítő érzés - Észrevétlen tudás kerít hatalmába
Mintha a növényi kardok élén - Nekem készült balzsam sürögne-forogna
Gyorshírként zsibongva - Kenegeti elérhető pórusaimat
Milliónyi apró láthatatlan tündér - Illatos gyógyírral megrakodva
Tisztogatja hunyorgó kürtőimet - S az élet frissítő részegítő álma
Újra belém költözik gyógyító lázzal - Szinte égeti az éhes
Forró pórusokat - Mint egy feledésbe merült
Testvériség pecsétje - és feloldozó hatalma
Átfog és beavat - Az élet szédítő mélységébe
A levegőég ünnepén - Mely öröktől örökké tart
A fűszálak üzenete - Üzeneteket serkent
Mindenből ami élő - Sürgöny-hálózat vagyunk
Reléink nesztelen kattognak - Átsuhan rajtunk egy elmét borzoló üzenet
Mint megejtő varázslat - Felködlik a táj hangulata
Érzésekkel átitatott - Érzésekben fürdő
Bensőséges kifejeződése - És ahogy belénk költözik
Parányi életmag kisarjad szárnyat bont - Képzeletünket hajtja röpteti zsongatja
Hangulata zenél hív ég és föld közé - Látomásokban az ég
Nyüzsögnek rajzanak az illanó vágyak - Benépesül a táj dúsan sereglenek
Vezetik a bogarak röptét - Bűvös gyógyírként tisztítják a belső látást
A megfejtő távlatokba - A csillagok felé - Képi birodalmak - Csengő-bongó röpte
Némán nesztelen - Utaznak örökre - Talán csillag-tájak - Titkai hasadoznak
Az érzések bogárló - Telítettségében - A miriádnyi fűszál - Tengernyi katona
Mind összekapaszkodva - Élő televényként - Egyként érzik a Föld - Parányi rezgését
Távoli hangok - Fölerősödését - Az ég távoli - Küllőinek sejlését
A némán tovasikló - Élő gondolatokat - Tudom az érzés most - Hazajár
Fürdik forrásában - A tündéri világban - Arcom földhöz szorítva - Égető érzésben fürödve
Borzongó elmém - Mintha látni kezdene - Suttogó bensőséges hang
Szólít - Gyere - Gyere - Gyere a füvek birodalmába
Közénk állva - Látó társul - Vidd hírül a világról rég - Leszakadt embereknek - Érzéseink illatát