[vissza]
Kis növénykalauz nem csak vegetáriánusoknak
avagy Fű de jól érzem magam! - és egyéb zöldségek
Mielőtt félrészegen, a negyedik Unicum után és a második hányás előtt betolnánk
az arcunkba a harmadik besodort zöldséges spanglit, nem árt ha tudjuk, hogy
őseink vallási életében igen jelentős szerepet játszottak ezek a bizonyos
zöldségek, mivel hitük szerint ezek segítségével az istenekkel kerülhettek
kapcsoltba. Na persze náluk nem úgy ment, mint manapság egynémely orbitális
partin, hogy nesze paraszt, itt egy dézsa fu és mindjárt jön a deja vu. A
természeti népek és egyéb civilizálatlan emberfajták közös szertartások során,
különleges ünnepeken fogyasztották és fogyasztják, hogy tudattágító és misztikus
élményeket kiváltó hatásuk által a Világmindenség titkait kifürkésszék. Majdnem
minden kultúrában szentként tisztelték ezeket a növényeket.
Míg Mexikó és Dél-Amerika sámánjai által használt legfontosabb növények a
pejot-kaktusz, mágikus gomba, hajnalka, csattanó maszlag, addig Keleten a
révülés eléréséhez főleg kendert és mákból nyert ópiumot használtak és
használnak a mai napig is. Az indiai vallásos irodalom a legrégebbi időktől
fogva szent növényként magasztalja a kendert, az ősi orvoslásban pedig
valamennyi gyógy-szer legjobbjaként tartják számon. A hinduizmust és a
buddhizmust egyaránt átható tantrikus tan szerint az ember testében hét csakra,
vagyis energiaközpont található, és a szent növények, legfőképp a kender olyan
hatást fejtenek ki ezekre a csakrákra, melynek során a bennük keletkező
energiafolyam a megvilágosodás felé segíti az embert. Persze nem úgy megy, hogy
ész nélkül csak szívunk, mint állat, aztán majd menetrend szerint, mint a Balkán
Expressz, jönni fog a megvilágosodás, másról van itt szó, tudni kell megfelelően
használni ezeket a segítőket. Mindenesetre nem véletlenül tekintik a hinduk a
kendert Shiva isten szent ajándékának Egyébként Shiva, a mai hivatalos
büntetőjogi értelemben véve bűnöző volt, a legnagyobb narkomán a Világon, egy
ultra-junkie, aki naponta kb. annyi kendert füstölt el, amennyi Bob Marley-nek
egy hónapig elég lett volna, pedig a reggae-guru se aprózta el a pöfékelést,
mint tudjuk. Úgy látszik a raszták már csak ilyenek. (Tudniillik Shiva is raszta
volt, egyem a drága lelkét!) Mellesleg régészeti kutatások során azt is
felfedezték, hogy germánok és a kelták már 2500 évvel ezelőtt nőnemű
kendervirágot tettek halottaik mellé a sírokba, tehát már ok is?
De nézzük mi a helyzet az ópiummal. A mák szintén ősidőktől fogva rendkívül
elterjedt kultúrnövény, már az ókorban igen jól ismerték az ópium kinyerésének
módját. I.e. 2500 körül már gyógyszerként is használták, az asszír gyógyászatban
az öröm növényeként tartották számon. Az ókori Görög-országban nemcsak a
legtöbbet használt és legjobb orvosságok közé tartozott, de kultikus célból
templomok fertőtlenítő füstölésére és jövendőmondásnál is alkalmazták,
isteneknek mutatták be áldozatul, vagy különféle misztériumok során vették
magukhoz. A germánok is ismerték a szorongást megszüntető, fantáziát ébresztő,
és látnoki képességeket adó máklé hatását.(Persze itt is fontos mértékletesség,
és a használat módja!) Később az indiaiaknál, törököknél, araboknál és
kínaiaknál is igen elterjedt a mákból nyert ópium. Főleg vízipipából rituális
füstölés útján veszik magukhoz, nem a Nyugaton divatos vénás belövés, vagy
máktea fogyasztás során. Ezért is kell mindenféleképpen kijavítanom az előző
számban megjelent Karmikus Kalandok Keleten című írásom egyik mondatát, mely
sajnálatos szerkesztői elírás során az általam leírt ?szívjuk az ópiumot meg a
hasist? helyett ?szúrjuk az ópiumot meg a hasist? verzióban került nyomtatásba.
Na most azonkívül, hogy a hasist szúrni kb. olyan, mint mondjuk 10 dkg
lókolbászt vénásan beküldeni, magyarul értelmetlen baromság, szóval mindezen túl
az a ?szúrjuk az ópiumot? azért igencsak szíven ütött. Kérem szépen, mi nem
szúrtunk semmit, én speciel már kamasz koromban kipróbáltam mindenféle anyagot
mindenféle módon, hogy aztán eldönthessem, mi az aminek van értelme, és arra a
személyes meggyőződésre jutottam, hogy a kábítószerek, ?kiváltképp a kemikáliák,
vagyis a mesterségesen előállítottak?, szart sem érnek, mert tényleg kábítanak,
én pedig látni akarok a pályán, sőt mögé látni, erre pedig a legjobb
segítőtársak a szent növények, de persze a legideálisabb, ha ezek nélkül is
tudjuk venni az adást. Fontos még megemlítenem, hogy ezen hallucinogén növények
(pejot-kaktusz, mágikus gomba, kender, hajnalka, csattanó maszlag, nadragulya,
beléndek stb.) egyike sem okoz függőséget, ellentétben például a mákkal, épp
ezért az ópiumot nemhogy nem szúrom, de szívni is csak az ázsiai utam során volt
párszor alkalmam, ahol úgy éreztem bun lenne kihagyni azokat a rituális
vízipipa-szeánszokat, amikre volt szerencsém meghívást kapni.
Visszatérve a szent növényekre, én nem tartom őket kábítószernek, noha a
kedélyállapotot valóban módosítják, és nemegyszer gyökeresen megváltoztatják az
érzékelést is, viszont ezáltal egy olyan tartományba vezetnek el minket, ami már
jóformán ismeretlen a mai hétköznapi ember számára. Tehát ebben a vonatkozásban
a hallucinogén növények használata nem egy álomvilágba menekülést jelent, hanem
egy olyan látomáskeresést szolgál, amiből tanulni, kozmikusan látni, lélekben
gazdagodni lehet. Alkalmazásukat kulturális szempontból mégis különbözően
értékelik. A keresztény kultúrájú országokban ezeknek a növényeknek a
használatát elvetendőnek gondolják, sőt szankciókkal sújtják. (lsd. új magyar
drogtörvény), viszont Ázsiában és általában a civilizálatlanabb területeken igen
nagy becsben tartják, ugyanis a legtöbb természeti nép számára magától értetődő
ezen mágikus, tudatot megváltoztató növények használata. Ebben a kultúrkörben
az, aki saját lelkének szárnyakat ad, nem bűnösnek számít, hanem még arra is
képessé válik hogy az istenek sorába emelkedjék. De persze mi, felvilágosult,
civilizált nyugatiak nem törődünk ilyen misztikus, primitív keleti
baromságokkal, ugyan már, ne kábítsanak minket, főnököm, még egy kör Unicumot és
sört mindenkinek, egészségükre barátaim!