[vissza]

Kis növénykalauz nem csak vegetáriánusoknak

avagy Fű de jól érzem magam! - és egyéb zöldségek

Mielőtt félrészegen, a negyedik Unicum után és a második hányás előtt betolnánk az arcunkba a harmadik besodort zöldséges spanglit, nem árt ha tudjuk, hogy őseink vallási életében igen jelentős szerepet játszottak ezek a bizonyos zöldségek, mivel hitük szerint ezek segítségével az istenekkel kerülhettek kapcsoltba. Na persze náluk nem úgy ment, mint manapság egynémely orbitális partin, hogy nesze paraszt, itt egy dézsa fu és mindjárt jön a deja vu. A természeti népek és egyéb civilizálatlan emberfajták közös szertartások során, különleges ünnepeken fogyasztották és fogyasztják, hogy tudattágító és misztikus élményeket kiváltó hatásuk által a Világmindenség titkait kifürkésszék. Majdnem minden kultúrában szentként tisztelték ezeket a növényeket.

Míg Mexikó és Dél-Amerika sámánjai által használt legfontosabb növények a pejot-kaktusz, mágikus gomba, hajnalka, csattanó maszlag, addig Keleten a révülés eléréséhez főleg kendert és mákból nyert ópiumot használtak és használnak a mai napig is. Az indiai vallásos irodalom a legrégebbi időktől fogva szent növényként magasztalja a kendert, az ősi orvoslásban pedig valamennyi gyógy-szer legjobbjaként tartják számon. A hinduizmust és a buddhizmust egyaránt átható tantrikus tan szerint az ember testében hét csakra, vagyis energiaközpont található, és a szent növények, legfőképp a kender olyan hatást fejtenek ki ezekre a csakrákra, melynek során a bennük keletkező energiafolyam a megvilágosodás felé segíti az embert. Persze nem úgy megy, hogy ész nélkül csak szívunk, mint állat, aztán majd menetrend szerint, mint a Balkán Expressz, jönni fog a megvilágosodás, másról van itt szó, tudni kell megfelelően használni ezeket a segítőket. Mindenesetre nem véletlenül tekintik a hinduk a kendert Shiva isten szent ajándékának Egyébként Shiva, a mai hivatalos büntetőjogi értelemben véve bűnöző volt, a legnagyobb narkomán a Világon, egy ultra-junkie, aki naponta kb. annyi kendert füstölt el, amennyi Bob Marley-nek egy hónapig elég lett volna, pedig a reggae-guru se aprózta el a pöfékelést, mint tudjuk. Úgy látszik a raszták már csak ilyenek. (Tudniillik Shiva is raszta volt, egyem a drága lelkét!) Mellesleg régészeti kutatások során azt is felfedezték, hogy germánok és a kelták már 2500 évvel ezelőtt nőnemű kendervirágot tettek halottaik mellé a sírokba, tehát már ok is?

De nézzük mi a helyzet az ópiummal. A mák szintén ősidőktől fogva rendkívül elterjedt kultúrnövény, már az ókorban igen jól ismerték az ópium kinyerésének módját. I.e. 2500 körül már gyógyszerként is használták, az asszír gyógyászatban az öröm növényeként tartották számon. Az ókori Görög-országban nemcsak a legtöbbet használt és legjobb orvosságok közé tartozott, de kultikus célból templomok fertőtlenítő füstölésére és jövendőmondásnál is alkalmazták, isteneknek mutatták be áldozatul, vagy különféle misztériumok során vették magukhoz. A germánok is ismerték a szorongást megszüntető, fantáziát ébresztő, és látnoki képességeket adó máklé hatását.(Persze itt is fontos mértékletesség, és a használat módja!) Később az indiaiaknál, törököknél, araboknál és kínaiaknál is igen elterjedt a mákból nyert ópium. Főleg vízipipából rituális füstölés útján veszik magukhoz, nem a Nyugaton divatos vénás belövés, vagy máktea fogyasztás során. Ezért is kell mindenféleképpen kijavítanom az előző számban megjelent Karmikus Kalandok Keleten című írásom egyik mondatát, mely sajnálatos szerkesztői elírás során az általam leírt ?szívjuk az ópiumot meg a hasist? helyett ?szúrjuk az ópiumot meg a hasist? verzióban került nyomtatásba. Na most azonkívül, hogy a hasist szúrni kb. olyan, mint mondjuk 10 dkg lókolbászt vénásan beküldeni, magyarul értelmetlen baromság, szóval mindezen túl az a ?szúrjuk az ópiumot? azért igencsak szíven ütött. Kérem szépen, mi nem szúrtunk semmit, én speciel már kamasz koromban kipróbáltam mindenféle anyagot mindenféle módon, hogy aztán eldönthessem, mi az aminek van értelme, és arra a személyes meggyőződésre jutottam, hogy a kábítószerek, ?kiváltképp a kemikáliák, vagyis a mesterségesen előállítottak?, szart sem érnek, mert tényleg kábítanak, én pedig látni akarok a pályán, sőt mögé látni, erre pedig a legjobb segítőtársak a szent növények, de persze a legideálisabb, ha ezek nélkül is tudjuk venni az adást. Fontos még megemlítenem, hogy ezen hallucinogén növények (pejot-kaktusz, mágikus gomba, kender, hajnalka, csattanó maszlag, nadragulya, beléndek stb.) egyike sem okoz függőséget, ellentétben például a mákkal, épp ezért az ópiumot nemhogy nem szúrom, de szívni is csak az ázsiai utam során volt párszor alkalmam, ahol úgy éreztem bun lenne kihagyni azokat a rituális vízipipa-szeánszokat, amikre volt szerencsém meghívást kapni.

Visszatérve a szent növényekre, én nem tartom őket kábítószernek, noha a kedélyállapotot valóban módosítják, és nemegyszer gyökeresen megváltoztatják az érzékelést is, viszont ezáltal egy olyan tartományba vezetnek el minket, ami már jóformán ismeretlen a mai hétköznapi ember számára. Tehát ebben a vonatkozásban a hallucinogén növények használata nem egy álomvilágba menekülést jelent, hanem egy olyan látomáskeresést szolgál, amiből tanulni, kozmikusan látni, lélekben gazdagodni lehet. Alkalmazásukat kulturális szempontból mégis különbözően értékelik. A keresztény kultúrájú országokban ezeknek a növényeknek a használatát elvetendőnek gondolják, sőt szankciókkal sújtják. (lsd. új magyar drogtörvény), viszont Ázsiában és általában a civilizálatlanabb területeken igen nagy becsben tartják, ugyanis a legtöbb természeti nép számára magától értetődő ezen mágikus, tudatot megváltoztató növények használata. Ebben a kultúrkörben az, aki saját lelkének szárnyakat ad, nem bűnösnek számít, hanem még arra is képessé válik hogy az istenek sorába emelkedjék. De persze mi, felvilágosult, civilizált nyugatiak nem törődünk ilyen misztikus, primitív keleti baromságokkal, ugyan már, ne kábítsanak minket, főnököm, még egy kör Unicumot és sört mindenkinek, egészségükre barátaim!