[vissza]

Részlet egy szakdolgozatból, 1983, ELTE Bölcsészettudományi Kar



Ez a zene valóban a legközelebb áll ahhoz, hogy azonosuljunk vele, és ez az azonosulás a legnagyobb képtelenség. Ez a zene ego-trip, beszállással és kiszállással. Ki tudja, ki milyen mélyre merül benne

A VHK zenéje bombatámadás tízezer méterrel a föld felszíne alatt egy fénnyel elárasztott cseppkőbarlangban. A különböző vastagságú oszlopok hol szilánkokra pattannak, sikoltoznak, hol öblösen morogva visszhangzanak. Hatalmas zongorákat dobálnak le, és a cseppkõ oszlopoknak emberarcuk van, amik mintha egymillió év múlva olvadtak volna oda.

Hatalmas forgószél kavargatja a világ összes tárgyait, atom-villanás fehér- sárga-vöröse exponálja a képet egy háromszög alakú szem fényérzékeny recehártyáján. Égett hús szaga és steril műtőszoba szaga.

Kész. Nincsenek produktumok.

A VHK zenéje "harc az emberréválásért2. De ez a harc nem fog kiterebélyesedni háborúvá, és nem nyomnak a polgári lakosság kezébe nem-maga- választotta fegyvereket.